Tavasz
A cseresznyefa virága, a szakura, több mint ezer éve különleges helyet foglal el a japán kultúrában. Szen no Rikjú, egy tizenhatodik századbeli teaszertartás-iskola alapítója így nevezte: „első a virágok közt”, és a szakura azóta is őrzi kiváltságos helyét. A japánok többsége szerint csodálatos, ahogy április elején virágba borulnak a cseresznyefák, de még jobban megindítja őket törékenységük és mulandó szépségük.
Bár a cseresznyevirágzás alig egy hétig tart, mégis hatalmas kultusz övezi. A virágrendezésnél is különleges bánásmódot élvez. „A cseresznyevirágot önmagában kell az alkóvba tenni, vagy ha más virágok is vannak ott, a legjobb hely illeti.”
Egyesek éppen emiatt nem kedvelik a szakurát. Amolyan virágprimadonnának tekintik. Maga Szen no Rikjú is azt írta, hogy teaszertartáshoz nem szabad használni, mivel az ő szavaival élve, „túl erőteljesek egy teaházba”. Mivel a teaszertartás lényege épp a vabi, az egyszerűség és mértékletesség szépsége, így érthető, hogy elvetette eme feltűnő virágok használatát, még ha amúgy dicsérte is őket.

Nyár
Halottak napja(obon)
A halottak szellemei augusztus 13-án visszatérnek, ezért meggyújtott papírlámpásokkal vezetik őket a halotti oltárokhoz amelyeket ünnepélyesen megraknak gyümölccsel, zöldséggel és egy tál rizzsel a fogadásukra. Mivel a halott ősök visszatérésének alkalmából egyesítik a családot, mindenki visszautazik a szülőfalujában/szüleihez. Bon-odori elnevezésű tradicionális tánccal szórakoztatják az ősök szellemeit. Ez a vallásos néptáncot régiókként más zenére és más lépésekkel táncolják, de az megegyezik bennük, hogy a tánc egy nagy matsuri keretében zajlik, valamelyik sintóista szentély udvarában.Végül 16-án eltávoznak a szellemek, amikor is folyón úsztatott lámpásokkal búcsúznak el tőlük.

Ősz
Tsukimi
Régi japán szokás, az első őszi teliholdban való gyönyörködés. [tsuki(=hold)+mi(=nézni)] Ezt az eredetileg kínai szokást a japánok a Heian korszakban (794-1185)ismerték meg, a nemes udvarok hamar megkedvelték és verseket költögettek valamint zenét hallgattak az ünnepségek alkalmával. A telihold nézegetése az Edo-korszakban (1603-1868) vált szokássá Japán szerte, azzal hogy a parasztok is beleolvasztották évi rituáléik közé, köreikben ez az esemény jelentette az aratás végét. A Tsukimi ünneplése eltűnőben van manapság. Az első telihold estéjén az ember maga köré gyüjti barátait vagy családját és kiszemel egy alkalmas helyet ahonnan jól látszik a hold. Szakét, gyümölcsöket, tsukimi dangot(=kerek babbal töltött rizssütemény) és idény virágokkal áldoz a csodás látványnak. Vannak akik templomokban vagy parkokban összegyűlnek és a holdfényében gyakorolnak teaszertartást, hallgatnak tradicionális zenét és írogatnak telihold által ihletett verseket, mint Heian kori elődjeik. A kínai legenda szerint a Holdon két nyúl lakik. Ezen az éjszakán állítólag lehet látni ahogy készítik főtt rizsből a mochit :)

Tél
Nenmatsu
December utolsó hetében már mindenki megírta az újévi képeslapját (nengajo), amit ezután a postában fognak tárolni egészen újév napjáig, ezen a bizonyos reggelen pedig egy diákokból verbuválódott külön alakulat kézbesíti ki a brutális mennyiségű képeslapot (személyenként átlagosan 30-300db attól függ hány emberrel áll hivatalos vagy baráti kapcsolatba . Az új évre való készülés időszakát nenmatsunak nevezik, ekkor kitakarítják az egész házat nagyon-nagyon alaposan, olyan helyeken is amik máskor az ember eszébe sem jutnak. Ezen kívül elő készítik a tradicionális újévi ételeket, amiket összefoglaló néven osechiryourinak nevezünk. Ez kb. 1-2 napi élelem, hogy az év első pár napját a háziasszonyok is pihenéssel tölthessék. Az év utolsó napján közös családi program az esti Kouhaku Uta Gassen („Vörös és fehér dal csata”) az NHK hagyományos szilveszteri zenei műsora megnézése a tv-ben, ami 8-tól egészen háromnegyed 12-ig tart . Ekkor kezdődik meg a 108 kísértés elűzése a buddhista templomokban amit 108 harang kongatással hajtanak végre, az utolsó éppen éjfélkor szólal meg, így minden szempontból tisztán kezdhessenek az újévbe.